Kikaptam Gábortól, merthogy az elmúlt bejegyzéseknél az ő tollaival ékeskedtem. Ami nem helyes. Merthogy sokfelé voltunk, és illene a lemaradásomat ledolgozni, de sajnos az igyekvő szorgalom szobrának nem én leszek a modellje.
Mindenesetre minden napra egy tojás. Ha nem utazunk éppen az országban, akkor hétvégére igyekszünk programokat szervezni, Delhi minél jobb megismerése céljából. A jó hir, hogy az útikönyv legtöbb látnivalóját már kipipáltuk. A rossz hir, hogy emiatt nem nagyon van időm irni. Hét közben meg vezetem a háztartást (hoppá!!), veszekszem az alkalmazottakkal, az alattunk lakó nénivel (bepöccentem, amikor tisztaságról és takaritásról próbált kioktatni, amikor majd higiéniát és takaritástant fogok tanulni, nem óhajtok indiánt választani mesteremül) és néha a háziúrral (szeretném, ha kicserélné a sütőmet, mert egy nagy vacak, de szerinte nem az - legyen neki könnyű a föld). Vagyis nem unatkozom.
Mindenesetre múlt szombaton elvittük a hölgyeket a Sulabh WC múzeumba. Merthogy Delhiben ilyen is van. És nem is akármilyen. Igaz, hogy nem nagy, de klassz (ahogy germánék szeretik mondani: "klein, aber fein"). Előszöris ingyen van. Másodszoris egy lelkes fiatalember magyarázza el, amit a WC-k kialakulásáról tudni kell. Na és mit tetszenek gondolni hol találták fel a WC-t? Bizony kérem itt Indiában. Csekély 4500 évvel ezelőtt. Mostmárcsak az a kérdés, ha 4500 évvel ezelőtt ilyen klasszul megoldották, hogy egy nett kis helységben intézzék a dolgot, távol az utca porától, akkor most miért ne lehetne? Az egyetlen hátránya a helynek, hogy a belvárostól kicsit távolabb van, vagyis viszonylag sokat kellett oda utazni, de egy nagyon kellemes kirándulás volt. A hölgyek is nagyon élvezték, mert egyes WC-kre ráülhettek, megtapogathatták őket, alaposan szemügyre vehettek mindent.
Utána elautóztunk sütizni és kávézni az Imperiálba. A középső fedett Patioban van a kávézó és igazi békebeli európai élmény. Pellegrino vizet ne tessék kérni, mert brunya drága. Egyébként nagyon klassz volt.
Vasárnap Apa erősen megdicsért, amiért sokat olvasom az útikönyvet és lelkesen böngészem a netet újabb és újabb látványosságok után kutatva. Vasárnapra ugyanis Nizamuddin megtekintését irányoztam elő. Nizamuddin a mi városrészünk mellett van, Delhi muszlim lakossága itt tömörül. A Lonely Planet azt mondta, bátran menjünk el Nizamuddin Dargah-ba (helyi szent hely), mert gyönyörű lesz. Azt meg, hogy hol van, úgyis tudja mindenki, ezért nem irta meg. Aki mégse tudná, becsöngethet anyukájához.
Mi nem csöngettünk, ezért meg sem találtuk. Találtunk viszont egy csomó mohamedánt, aki ottan hömpölygött körülöttünk, egy siremléket, ami nagyjavitásra teljesen le volt zárva és csomó koszt meg dzsuvát.
A kirándulást a kevéssé sikerült vállalkozások listájára irtuk, felmostuk Apát, aki a hely utolérhetetlen szépségét csodálva erősen kiakadt és elmentünk a Taj Palace nevű szállodába vasárnapi brancsra.
A szálloda szép volt, a kaja mérsékelten jó volt. Nem ajánlom. Kedvenc Shangri Lánknak a közelébe sem került. Mindenesetre ennyivel is okosabbak lettünk.
Mindenesetre minden napra egy tojás. Ha nem utazunk éppen az országban, akkor hétvégére igyekszünk programokat szervezni, Delhi minél jobb megismerése céljából. A jó hir, hogy az útikönyv legtöbb látnivalóját már kipipáltuk. A rossz hir, hogy emiatt nem nagyon van időm irni. Hét közben meg vezetem a háztartást (hoppá!!), veszekszem az alkalmazottakkal, az alattunk lakó nénivel (bepöccentem, amikor tisztaságról és takaritásról próbált kioktatni, amikor majd higiéniát és takaritástant fogok tanulni, nem óhajtok indiánt választani mesteremül) és néha a háziúrral (szeretném, ha kicserélné a sütőmet, mert egy nagy vacak, de szerinte nem az - legyen neki könnyű a föld). Vagyis nem unatkozom.
 |
| "Egy munka sincs befejezve, mig a papirmunkát el nem intéztük" |
 |
| Viktória királyné idejárt |
 |
| A francia király meg ide |
 |
| Múzeumlátogató |
 |
| Múzeumlátogató |
 |
| Utcarészlet a múzeum előtt |
 |
| Kávéházi görlök |
Utána elautóztunk sütizni és kávézni az Imperiálba. A középső fedett Patioban van a kávézó és igazi békebeli európai élmény. Pellegrino vizet ne tessék kérni, mert brunya drága. Egyébként nagyon klassz volt.
Vasárnap Apa erősen megdicsért, amiért sokat olvasom az útikönyvet és lelkesen böngészem a netet újabb és újabb látványosságok után kutatva. Vasárnapra ugyanis Nizamuddin megtekintését irányoztam elő. Nizamuddin a mi városrészünk mellett van, Delhi muszlim lakossága itt tömörül. A Lonely Planet azt mondta, bátran menjünk el Nizamuddin Dargah-ba (helyi szent hely), mert gyönyörű lesz. Azt meg, hogy hol van, úgyis tudja mindenki, ezért nem irta meg. Aki mégse tudná, becsöngethet anyukájához.
Mi nem csöngettünk, ezért meg sem találtuk. Találtunk viszont egy csomó mohamedánt, aki ottan hömpölygött körülöttünk, egy siremléket, ami nagyjavitásra teljesen le volt zárva és csomó koszt meg dzsuvát.
 |
| A nagyon bezárt siremlék |
 |
| Mirza Ghalib (hires költő) sirja |
 |
| Nizamuddin utcarészlet |
 |
| Nizamuddin utcarészlet |
A kirándulást a kevéssé sikerült vállalkozások listájára irtuk, felmostuk Apát, aki a hely utolérhetetlen szépségét csodálva erősen kiakadt és elmentünk a Taj Palace nevű szállodába vasárnapi brancsra.
 |
| Taj Palace előtér |
 |
| Taj Palace előtér II. |
 |
| Taj Palace terasz |
 |
| Hölgy orrpúder után |
A szálloda szép volt, a kaja mérsékelten jó volt. Nem ajánlom. Kedvenc Shangri Lánknak a közelébe sem került. Mindenesetre ennyivel is okosabbak lettünk.
No comments:
Post a Comment